A győzelem napja, amelyet az egész országban május 9-én ünnepelünk, talán az ország egyik legfontosabb ünnepe, egy "könnyes szemmel" ünnep. Ezért azok a versek, amelyeket a szerzők és a költők írnak erre a napra és a háborúról, ugyanolyan meghatóak, minden orosz ember lelkének legmélyéig ragaszkodnak. Felhívjuk figyelmét, hogy szerzőnk válogatott ilyen verseket.
Olvassa el még: Gyermekversek a győzelem napjára
Lövés egy fiú
A srác csak tizenhat éves volt
Lelőtték.
Egyáltalán nem félt a haláltól,
Aggódtam, hogy nem sikerült mindent.
Fasiszta gyerek lesben
Várt éjszakák és napok a végén.
És hogyan jelentek meg -
Gépfegyvere megszólalt.
Búcsúzva legyőzte őket
Azon a napon saját sorsával.
Tudta, hogy nem vár
A szülők hazamennek …
De még az utolsó golyó is
Nem hagyta magában.
Teltek ezek a percek
Hazájára gondolt.
Az ellenség soha ne törjön be
Szeretett otthonába!
Soha ne térjen vissza
Nem félelmetes! Akkor sem, később sem …
Amikor a fiú már a falnál áll
Halálra állítva
Arra gondolt, milyen szánalmas
Hogy nem lesz képes harcolni!
Nem minden fasisztát ölnek meg!
Nem minden tankjuk pusztul el!
Letépte a bekötést
És bátran mondta a fasisztáknak:
Hogy el fogjuk érni a győzelmet!
Dicsőséggel térünk vissza hazánkba!
Ne mindenki, hanem egy részünk,
Aki túlélte és megmentette a Szülőföldet!
Sokan vagyunk ilyen srácok
Életük egyetlen cseppjét sem kímélve!
Népünk nem fog győzni
Nem félünk az ellenségektől!
Szilárdan kiállunk a Szülőföld mellett,
Több ezer bátor szuronyunk van!
Ez az, amit felülről kapunk,
Anyám szavaival: "Szeretem!"
Anya vérével, madárral a tetőn
Bátran meghalok a Szülőföldért!
Parancsra a nácik lőttek
Egy tizenhat éves fiú.
De nem törték meg!
Nyomot hagyott az emlékezetben …
***
A becsület gránitba van vésve!
A hideg gránit csendjében
A szélben égő transzparensek alatt
Az ismeretlen katona sírjánál
A térdemmel lehajtom a fejem …
Virágokat helyezek tisztelettel,
Emlékezés azokra, akik nem jöttek el
A csatatérről, a csatából és a csatából,
Ki találta ott a halálát …
Mind elmentek, srácok,
Harcolj a fasiszta hordával
A katonák nem mentek sehova
Akik később nem tértek haza …
Minden ház, lakás, kunyhó,
Adott akkor a fiainak
Ez a háború, és a katonák mentek
Harcolj városunkért.
Városok és falvak és falvak
A mezőkért, a ligetekért, az erdőkért!
Nem volt több sürgető aggodalom!
A föld és az ég sírt!
És körülötte tűz lángolt!
Felnőttek és gyermekek haldokoltak,
Az ártatlan ellenségek vére nem volt elég!
Ebben és ebben a világban!
Ennek a kegyetlenségnek nincs határa,
De az orosz népet nem lehet megtörni!
A hadseregünk természetesen veszteségeket szenvedett,
De a halálnak volt mit kínálnia nekik.
És egyáltalán nem kímélve az életemet,
A katonák csatába indultak.
Magammal véve a fasiszták lelkét,
Vigyél magaddal ellenséget!
És miután már kiűzte őket innen,
Orosz katonánk továbbment.
Hordozni a világot mindenütt és mindenhol
A testvér szabadságot ad testvérének …
Nem évek teltek el, hanem sok év,
De az emlékezetes bravúrjuk az
És az orosz emberek lelkében,
A becsület gránitba van vésve!
***
Ismeretlen katonák sírnak
Ahol tankok dübörögtek
Ahol az ágyúk álltak
A dáliák virágoztak
Az erdő szélén.
Szerény kereszt áll
És mellette fehér nyírfa
Oldjuk fel a szárakat
Mint valakinek a könnyei.
Abban a sírban az ismeretlen
A katonánk hazudik.
Mindenki számára eltűnt üzenet nélkül,
Azt hitték, hogy életben van.
És amíg temetés van a házban
Még mindig nem jött el
Éjszaka felesége
Az ablak melletti konyhában.
Végignéztem az összes szememet,
Kukucskál a távolba.
Kár, nem vártam meg.
Istenem … kár!
Már a gyerekek is megérettek
És szomorú
És egyre gyakrabban éjszaka
Sír és nem alszik.
Hány év telt el, de a szívében
Fáj.
És egy ismeretlen katona
Ott, a távolban fekszik …
Tömeges kivégzés
A felhők a város felett lógnak
Füst borította a földet
Szörnyű, szörnyű zúgással,
Háború tört be az életbe.
Csendes, ismerős utcákon keresztül,
A mindenható királyok menetelése
A fasiszták átvonultak az oszlopokon
De hiába örültek.
Amikor a fordító német
Olvastam a parancsot az embereknek,
Körülötte mindenki átkozta,
Mindenki átkozta.
Valóban, bár orosz beszédében
Egy dolog hangzott el: „Elárulja!
Rokonai, ismerősei,
Túlélni, amennyire csak lehet!
És boldog leszel!
Megadja neked a szabadságot
És ha senkit sem találnak
Meg fog halni az emberekkel! "
Emberek, mindenki, akit elhajtottak,
Egymás mellé tették, sorokban,
És a beszéd olvasás közben
Akik nem értenek egyet - ott a fal mellett!
És bármennyire is igyekszem
Fasiszta csatlós zsoldos
Semmi, csak megvetés!
Semmi, csak gúny!
És a golyók tovább fütyültek
És az emberek a hátukra estek,
Nem akarták elárulni
És mindenhol vér ömlött.
Az átkozott német nem bírta!
És ő maga kiáltásba kezdett:
- Nem akarsz élni?
Nem gyerek? Nem anya? Nem öreg ember?! "
Mindenki elhallgatott, nyugodtan nézett,
Hogy tombol egy gonosz fasiszta.
Mindegyiket a falnak lőtték …
De mindenki tiszta maradt.
És a lélek és a szív is,
És nem árulta el hazáját,
Meglepetés a német arcon,
Az utolsó, aki élt, figyelte.
Végre felnevetett,
És büszkén mondta az ellenségeknek:
"Jön a változás, eljön a változás,
És mindegyik sakál
Oroszországtól félelemmel menekül,
A véremmel törölgetem magam.
Megtalálom az erőt
És átkozlak haldoklót … "
A hajnalban lőttek számára
Szinte az egész lakossága,
Évekkel később mi vagyunk a felelősek,
Modern generáció!
Azok az egyszerű, ártatlan emberek
Példájukkal mindannyiunknak bebizonyították
A szívben nincs helye az árulásnak,
Az ellenségeket is legyőzték!
És mennyi erő volt bennük,
A hétköznapi városi emberekben!
Annyira elmentek a sírjukba
Békés napjainkra.
